Út a 9-es Tojótól az Elit Bajnoki és MESTERVERSENYZŐ-i címig

1960-ban kezdődött, de már a nyári szünidőben a dunántúli kis faluban lestem a parlagiakat. Anyai nagyapám és nagybátyám, hivatásos zsokék voltak. Valószínű, az én génjeim is hordozzák a versenyzés szellemét. Mivel lovat nem állt módomban versenyeztetni, a galamb lett a játékom. Tízforintonként raktam össze az első hatvan forintos tagdíjat. Első lépésre az iskolatársaim hatására került hozzám néhány galamb.

Diák voltam és naponta a kb. 20 darabnak 1 cső kukorica, másnap a padlóra taposott száraz kenyér jelentette a takarmányt. Egy fészerben, majd egy tákolt sufniban galambászhattam. Apám ellenezte, mivel nem ment jól a tanulás.

Később a ház padlásán készítettem dúcot rossz deszkából és kátránypapírból. Egy befogott galambomért kiengesztelt egy gyengén versenyző galambásztársam. Ez lett a 9-es tojó, amelynek köszönhettem az első sikert. Egy drezdai versenynél kerületi I. díjat nyerhetett volna, ha a sporttársam nem felejti a versenyórájában a papírt, amitől nem látszott a stoppolt idő. Nagyon letört a dolog, de a következő versenynél kiengesztelt a 9-es, és ekkor már érvényes volt a díja. Szerencsés voltam az ajándék galambokkal, szép sikereket értek el nálam. Volt a dúc falán egy hibás deszka, amelyet én téglalap alakúra kivágtam, ezen bújtak be a kívülről erősített ládikába. Olyan jól versenyzett a 10-es Vh és az 51-es tojó, hogy megérte a munkát.

A munkahelyemen kaptam mesteremtől néhai Filkó Lászlótól az értelmes tanácsokat. Mivel szakirodalom nem volt, a tapasztalt galambászoktól kellett tanulni. 1965-től néhai Anker Alfonz jelentette a fellendülést. Cikkeinek tartalma, humora örökéletű számomra. Betekintés híres törzsekbe, tenyészmódszerek átfogóan és hitelesen.

Egész pályafutásom alatt mellettem állt Öcsém, mindig számíthattam rá és most is így van. Kerékpárral, váz alatt hajtva vitte tréningezni a galambokat. Büszke vagyok eszére és az erejére. 9 évesen 30 kg-ot szakított, majd huszonévesen 62 kg testsúllyal 94 kg-ot nyomott fekve. A pályán alpolgármesterségig vitte.

1968-ban került hozzám belga szülőktől az utód 1108-as Skh és fia a 184-es Sk hím, 100 Ft/db áron. Ez 1971-ben A03 bajnokdúc és I. osztályú minősítést eredményezett. Ebben az időben, az Izzó gyárában ismerkedtem meg néhai Musits Jánossal, aki a Rákosszentmihályi galambászbölcsőben született, sokat tanultam tőle.

1973-ban költözés miatt kezdődött egy eredményekben szegény időszak. Két évig a kis ház padlásán tartottam és röptettem a galambokat.

1975-78 között Bp-en éltem a IV. emelet koszos padlásán galambásztam. Rossz eredményeim kapcsán egy sporttársam így vélekedett: „Németh maga levágni való húsgalambokat tart?” Mivel a lakóház az Országház közelében van, három évig hajtottam az IKV-nál galambtartási engedélyt. Meggondolatlan, rossz lépést tettem. Isaszegi albérletbe költöztem a galambjaimmal. Jól versenyző ellenfelek, és sok ragadozó madár jellemezte az öt évet.

1983-ban, utolsó isaszegi évemben Budapesten laktam, Gödöllőn dolgoztam, és csak egyszer láttam őket hétköznap. Mégis kerületi 13. lett a csapatom az erős B.I. kerületben. Egy 600 km-es versenyen a sporttársak már osztoztak a díjakon, én utoljára érkeztem, mikor megtudták az időket néma csönd lett: 1, 3 stb.

 

1983 jelentett új fejezetet. Ekkor bekapcsolódott az Öcsém és új lendületet adott a továbbiakhoz. Kemény munkával megteremtettünk egy jól használható kerti dúcot.

E mellett összefogtunk és vásároltunk hét import galambot Belgiumból: Devriendt testvérek, G. Debaere, F. van Riel világhíres tenyésztőktől. A meglévő galambok és az új import galambok keresztezéséből gyorsan sikerült ütőképes versenyzőket tenyészteni.

Ebben az időben Ujházy Péter volt a mester, akitől tartástechnológia vonatkozásában tanulni lehetett. Ő az Anker Alfonz utáni időszak kiváló versenyzője és szakírója lett. Mostani tapasztalatommal, a 25 évvel ezelőtti import galambokból többet lehetett volna akkoriban kiaknázni. Újságcikkek, külföldi katalógusok jelentették akkoriban az új információt. Jelenleg a számítógép monitorján megjelenik az egész galambászvilág. Tradíció, családi hobby, munka, tenyész-intelligencia és versenyzési módszerek.

Kicsit elkanyarodtam, tehát az 1983 utáni időszak egy erős A03 egyesületben zajlott, ahol nyolc első osztályú versenyző volt és kerületi bajnokok. Eredményromboló hatása van, ha nem a galambok vannak a középpontban, hanem a marakodás. Ha a sportban valaki nem tud veszíteni, és a győztesnek gratulálni az nem érzi jól magát köztünk.

A fiatal sporttársaimnak szeretném megemlíteni az akkori lehetőségeket. A gabona ára 330 Ft/q volt. Ásványi anyag: Kondifix, Nutrafort 3, Futor stb. A gyógyszerek emberi és más állatfajoknak gyártottak voltak. Klion: trichomonas, NeoTeSol, Gallimycin: emésztőszervrendszer megbetegedései, ESB3: kokcidiózis, Tikofurán: salmonella.

Sokat bújtuk a dúcokat és csodálattal vizsgálódtuk és kézbevettük a kiváló versenyzőket. Azért lettem standardbíráló, hogy sok favorit galambot kezembe vehessek, és érzékeljem, amit fogok és látok. Meggyőződésem, hogy számomra bármely törzsből, egy galamb, amelyik jól teljesít, mindig kézben jól fekvő, jó fajsúllyal rendelkezik, arca kiváló. Igazi mérce tenyészgalamboknál az utód, a versenyzőknél az elért teljesítmény. Saját törzs megléte nélkül nincs tartós I. osztályú eredmény. A legjobb versenyzőkből összegyúrt saját törzs távoli rokontenyésztéssel hosszú ideig fenntartható! Jól teljesítenek a törzs telivér tagjai és a keresztezett egyedek is. A galambvásárlás egy nagy csapda, mert úgy hiszi az ember, hogy ezzel mindent megoldott. Különösen veszélyes a sok helyről történő behozatal, hisz ekkor az összes tenyészet egészségügyi problémái csúcsosodnak ki a vevőnél. Nagyost a teszttelep, ahol se mezőny, se megmérettetés nincs. Így kevés a garancia a megvásárolt galamb minőségére. Ennek a szép sportnak a forgatókönyve mindenki számára adott. Odaadással kell megvalósítani a belga és holland versenyzők sikeres gyakorlatát, a hazai lehetőségekhez igazítva. Nincsenek titkok és dopping, hanem munka, türelem és jó érzék. Nagy erő, ha feleség, gyermek és szomszéd besegít a galambok gondozásába. Száz körüli állományt ellátni, mindent kézben tartani, dúcgondozó nélkül még úgy is nehézségbe ütközik, ha az ember nyugdíjas. Remények tél végén, a szezon kezdetén. Milyen fiatalok fognak megszületni? A nagy varázs: hogy fognak repülni a versenyzőim?

Németh György

(A közlés hozzájárulásáért köszönetet mond a Notaris állateledel és állatpatika)