Önvallomás galambász pályafutásomról

Tamás István


Hatvan év, nagyon kis megszakításokkal. Pécel és Szekszárd. Édesapám, akinek gyerekkorától voltak díszgalambjai / magyar házi és sirályka / 1946 nyarán kezdett postázni. 8-10 darabot vásárolt Jónás Istvántól, akit máig galambász fenoménnek tartok. Ő éppen felszámolt, mert Debrecenbe költözött, az ottani orvosi műszergyárban kapott munkát, ahol mellesleg sztahanovista lett.
Apám ezektől a madaraktól 12 db fiatalt engedett ki 1947 tavaszán, amikkel részt vett ősszel a  fiatalok versenyén. Ezt csupán azért említettem meg, mert első röptetési élményem ezekhez a fiatalokhoz kötődik. Apám kerékpáron vitte őket  Monorra, / 20 km / ahol rokonaink éltek. Ez augusztus legvégén lehetett. Az én feladatom volt figyelni a hazatérésüket. Máig előttem a kép. Ragyogó délutáni napsütés, egy fél fordulattal 10 db galamb szállt le a nyeregtetős kerti „dúcra” majd még kettő néhány perc elteltével. Érdekes, hogy egyetlen kört sem tettek. Az idézőjel azt érzékelteti, hogy ez inkább galamból, mint kerti dúc volt, de a galambok szerették, az északra néző kijárók ellenére. Magam is itt galambásztam egészen 1966-ig, és max. 52 db-ot teleltettem a hatvanas években.
Ekkor kaptam az első lökést, és ettől kezdve minden versenyről apámmal együtt vártam a hazatérő galambokat. Rabul ejtett a versenyláz, ami a mai napig fogva tart, és hatalmas energiákat szabadít fel bennem, az eredményes szereplés érdekében. Kerékpáron vittük a galambokat Rákoskeresztúrra. Azok hátul a csomagtartón egy fonott szállító kosárban, én apám előtt egy vázra szerelt pótülésen.
Az eufória 1950 őszéig tartott, amikor apámtól megvonták a galambtartási engedélyt. Ő egyébként alapítója és első pénztárosa volt a mai B6 egyesület elődjének, az 1948 márciusában alapított Rákosmenti Postagalamb S.E.-nek. Székhelye Rákoskeresztúron, az elágazásnál lévő Rutkay vendéglőben volt.
Négy év kényszerszünet után, 1954 júniusának végén, egy vasárnap délután apám magával vitt Pálinkás Karcsi bácsihoz a Zoltán utcába, aki ekkor sógorával, a korábban már méltatott Jónás Istvánnal / aki ekkor már Pesten élt és dolgozott / együtt galambászott. 1955-1960 között verhetetlenek voltak Budapest I. kerületében, pedig ekkor volt a csúcson a Borsos dúc is. Nos, az említett júniusi vasárnapon éppen Kolinból jöttek a galambok, és a szenvedély ismét fellángolt. Két hét múlva a decini versenynél ismét ott voltam. Ősszel négy fiatalt kaptam a legjobbaktól, amik még a sirálykák kis volieres dúcából szoktak ki, de a tél elején rendbetettem apám korábbi posta-dúcát, és kezdődhetett az állomány alapítás.
1956 márciusában léptem be a B6-ba, és már ezt  az első szezont is végig röptettem. Még Rostockból is helyeztem galambot. 1958-59-ben már első osztályba emelkedtem a BI-ben, pedig max 26 db galambot tudtam teleltetni, mivel csak 13 párnak volt helye. Apám támogatott anyagilag, hiszen 1955-59 között középiskolás voltam. Más támogatást is kaptam tőle. Nagy hangsúlyt helyezett a tenyésztés bizonyos sémáira, és csak kiemelkedő versenyzők utódait engedte be az állományba. A tartástechnológiát én csiszolgattam, amiben fáradhatatlan voltam akkor is, mint ahogy ma is. Egyéb mestereim is kiválóak voltak, amire máig büszke vagyok. Némedi Anti, Debreceni Dodó, Cinege Miklós, Jónás István, Pálinkás Károly, Gácsi Mihály, Kajári János, Kállay Ferenc. Ők már mind elmentek, de akkor, 6 évesen én voltam köztük a Tamás Pityu, és az is maradtam halálukig, hiszen mindhez visszajártam hűségesen 30-40 évesen is.
Gyorsítanom kell a tempót, mert sosem jutok el napjainkig. 1959-ben egyetemre kerültem és kollégiumi bentlakó lettem Budán. Az állományt ezért felszámoltam, bár gyanítom szüleim szándéka is benne volt, hogy a galambok ne vonjanak el a tanulástól. 1960-ban hagytam a kollégiumot, inkább vállaltam a napi vonatozást Pécelről, és a tanulás sem szenvedett csorbát. Indult viszont az új állomány felépítése. Jónás 1957-ben 3000 Ft-ért megvette Lehoczki Zoli bácsitól a Dejonghe / Dezson / hímet /Belg 55- 2176678, a névgyűrűje Albert Warze, Jette / és ezek utódai lassan leváltották a korábbi Bricoux-kat. Két utódja került hozzám, és gyorsan elszaporodtak gyerekeik. Első egyesületi bajnokságomat az 1960-ban  alakult péceli A31-ben az 1961 évi fiatalok versenyén nyertem. 1962-ben dúcbővítés, a létszám 26 párra nőhet.
1964-ben ennek a korszaknak is vége szakadt, mivel el kellett foglalnom ösztöndíjas állásomat Egerben. Két évig apám rendezte a napi feladatokat a galambok körül, a versenyeket is ő bonyolította. Én ebben az időben kéthetente utaztam haza a hétvégekre, azaz szombat este, hiszen szabad szombat még nem volt. Vasárnap este vissza.
Nősülés, és szinte  azonnal állás és szolgálati lakás ajánlat a Szekszárdtól 13 km-re lévő Várdombról.  Galamból a padláson , 1967 márciusában 13 pár letelepítése a péceli galambokból. Ezeket az első költés felnevelése után szoktatni is kezdtem apám bánatára, aki hetente küldözgette a visszajárókat postán.
1967-től vagyok a szekszárdi M9- tagja. Első versenyem drámai módon alakult 1968-ban. 33 db éves madárból 17 db odaveszett az április 28-án Mosonmagyaróvárról rendezett versenyen. Szakadó eső, hűvös idő, viharos széllel. A maradék még részt vett egy budapesti és egy kisvárdai versenyen, ahol az időjárás az előzőhöz volt hasonló. Átmenetileg befejeztem.
1970-ben Szekszárdra helyeztek, ahol azonnal lakást is kaptunk, immár két gyermekkel. A lakástól 4-500 m-re betontuskókra ácsolt, farost lemez borítású 6 m-es dúcot hoztam össze, ahol 1970 májusában elindult az utolsó, immár jelenlegi korszakom a galambászat területén. Ez a dúc 1973 elején még egyszer áttelepítésre került a lakás közvetlen közelében bérelt kertbe,  ami azonnal bajnokságot eredményezett a jugó utakról, de innét már csak az 1986-os szezont követően költöztettem a galambokat jelenlegi lakhelyemre. 1971-ben lettem az egyesület elnöke, amelynek máig tartó folytonossága csak két évre szakadt meg, 1992-ben.
Az évek sorában 1970 és 1974 fontos, mert megismerkedtem Ankerrel és Kotymán Imrével. Számomra ez jelentős szemléletváltozást eredményezett, utóbbitól sok galamb is érkezett. Ezek utódaival az egyesületi bajnokságok mellett 1981-ben lettem először kerületi bajnok a Dél-Duna kerületben, amely kerületnek elnöke is voltam 20 évig, 1978-1998 között, egyben a Szövetségi Tanács tagja.
Az állományépítésben - talán sajnos - sosem saját jó galambjaim továbbtenyésztésére,  hanem másoktól behozott, jónak vélt galambokra alapoztam. Többnyire kereszteztem, vagy távoli rokontenyésztést végeztem egy-egy törzsre. Legtartósabban a Kotymán dúcból merítettem, 1974-et követően majdnem 20 évig. Minden szuper galambjából volt nálam utód, és saját bénaságomnak tudom be, hogy csak nagyon kevés kiválóság esett ki tőlük. Aztán lassan elkoptak. A névsor hosszúra nyúlna ha mindenkit felsorolnék, akitől galambot hoztam.
1981-et követően 2000-ben, 2002-ben, majd 2007-ben nyertem kerületi bajnokságot. Tehát az utolsó években nőtt a gyakorisága, amit két alapvető tényezőnek tulajdonítok.
A tartástechnológiában és felkészítésben sikeresebb és alaposabb lettem, / 1988-tól alkalmazom a versenyzésben a totál özvegységet / és nagyobb hangsúlyt fektetek egyes programok alkalmazására.
Másodsorban genetikailag kiforrottabb tenyész anyaghoz jutottam, meg talán a szerencsével sem állok hadilábon az utóbbi időben.
Kitől jött ez a jobbnak értékelt tenyészanyag? Jakab Sanyitól, Andre Lietaertól, / 1993-ban és 1994-ben jártam nála személyesen / Jilly Bercitől,  Scheily Gábortól, Marosvári Lacitól, Hegyi Lajostól Kocsis Jancsitól, Erős Jenőtől,  Maul Jóskától, és nem utolsó sorban Tóth Imrétől. Ne felejtsem ki azt a két szuper tenyész tojót sem, amelyeket 1998-ban Kotymán Imrétől hoztam , az ő eredeti Szappanos galambjaitól. Mint látható, még így is hosszú a lista, bár csak az elmúlt 15 évet öleli fel.
A programok? Legkorábban, a kilencvenes évek elején a chevita készítményekkel próbálkoztam. Ma is jónak tartom, de az én kétszázas állományomhoz igen drága volt. 1997-től  Bazsonyi Gyula ösztönzésére a Röhnfried mellett kötöttem ki, amelynek egyes készítményeit ma is alkalmazom. Közben bekevertem Klaus, Backs, Naturál, Herbots készítményeket is a rendszerbe. Végkövetkeztetésem megegyezik Nagypál Laciéval. Minden gyártó ugyanazt a néhány hatóanyagot, illetve antibiotikumot variálgatja, leghelyesebb kikötni egy vagy két  cég mellett, legfeljebb évente kell megcserélni őket.
Magam híve vagyok a gyógyszer kúráknak. 2007-ben, valamint 2008-ban esküszöm az itthon is viszonylag olcsón elérhető készítményekre, mint például Neo-Te-Sol, Doxyvit 100, Cosumix Plus, Trisulmix, Ronidazol, Metronidazol, Baytril, Animox 13,92., de esküszöm két Giantel termék hatékony alkalmazására is versenyek közben. Ezek a Cocci-Tricho és az Ornistop-DS. Előnyük, hogy a gyógyszer hatóanyag mellett, azok káros hatását tompító vitaminokat és egyéb kiegészítőket is tartalmaznak.
Specialitásomnak tartom különféle zöldségek és teák rendszeres alkalmazását is. Heti két alkalommal káposztát, sárgarépát és vöröshagymát aprítva adok madaraim elé, de heti egyszer turmixlé is kerül az ivóvízbe. A csalanat, lándzsás utifüvet, bodzát magam szedem és szárítom. Télen heti kétszer, versenyek közben heti egy alkalommal kapnak 5 litert ebből a teából.
Fontosnak tartom az ásványi anyagok, grittek alkalmazását. Saját keverékem mellett vásárlom  a szemcsés anyagok széles választékát.
Fentieken túl napi takarítás, versenyszezonban a versenydúc heti lángfertőtlenítése, minden szakirodalom folyamatos tanulmányozása, az egészség megőrzésben folyamatos konzultáció szakemberekkel, / Vétek János / „tudós” galambász barátaimmal. Minél több ismeretet sajátítok el, annál inkább elfog a kétely, hogy ismerem e valójában a postagalambok természetrajzát? Nem hiszem, de célom lépéről-lépésre megközelíteni. Csak feltehetően ehhez nem lesz már újabb hatvan évem.

2008 május

Tamás István



A 20. tagszövetség általános bajnoka:
Tamás István M09


Ez évben az általános bajnokság sorsa az utolsó versenynapon dőlt el, tehát közel sem volt olyan meggyőző a fölény, mint 2007-ben. Úgy gondolom, ez azért volt így, mert az ellenfelek felkészültebbek voltak, nagyobb volt a harc a jó helyezésekért. Jól is van ez így, jótékony a hatása a színvonal emelkedésére, a minőségi munkára. Külön örömet jelentett számomra, hogy az ismétlés igazolta, a jó szereplés nem / csak / a széljárás, nem / csak / a szerencsés véletlen, hanem a tudatos és következetes kemény munka eredménye, no meg a jó galamboké.
Mi változott 2008-ban? Döntő változást hozott a Tipes beállítása, nem csak a blokkolás kényelmében és gyorsaságában, hanem kényszerű átrendezéseket is szükségessé tett. Az özvegy dúcok mellől elkerültek a fiatalok, helyükre fészkek kerültek beépítésre, ahová az éves versenyzők lettek telepítve. Mondhatom állták a sarat az özvegyekkel. Egy 11 helyezéses hím / 97483 / két 10 helyezéses / 97413, 97496 / eredménye gondolom magáért beszél. Egyben alátámasztják a legutóbbi vérfrissítés sikerét is.
A 97483 kh Van Loon x Houben keresztezés / apja Tóth Imre Pirátjának egy éves fia / , a másik kettő Vandenabeele. Szintén Tóth Imrétől hoztam az apjukat, Wittenbuik x Van Dyck, az anyjukat pedig kölcsön kértem Marton Pétertől, Toni Deigner x Helmut Ganz szuper pár utódja.
A Giantel készítmények alkalmazását annyiban bővítettem, hogy szezon előtt 2 x 5 napos kúrát adtam Cocci-Trichó-ból és Ornistop-ból Vétek János tanácsa szerint.
Megvallom az előző évben szólózó kétévesek némelyike ez évben lazsált, ami némileg bezavart a csapatválasztásba főleg a két Jihlavánál, de Prága és Ás 2 sem sikeredett túl fényesre. Bár ez utóbbi kettőnél túlkomplikáltam a felkészítést, megszegve azt az arany szabályt, hogy menet közben ne változtass a kialakított rendszeren. Az eredmény az lett, hogy a középtáv elsősége elúszott.
Mik az előttem álló legfontosabb feladatok? Lecsökkenteni az állományt, első lépcsőben a telelő létszámot 200-ról legalább 150-re. Ennek érdekében hirdettem meg a 3000 Ft-os akciót is több-kevesebb sikerrel. Persze majd a szívem szakad meg, amikor egy-egy madaram idegen kezekbe kerül, igen nehezemre esik ez a kereskedési kényszer.
A további feladat természetesen a felkészülés a következő év erőpróbáira, amihez már kialakítottam a heti programot. Reményekkel telve tekintek a jövő elé, amit őszinte szívvel kívánok a tagszövetség összes versenyzőjének is.

Tamás István

(A közlés hozzájárulásáért köszönetet mond a Notaris állateledel és állatpatika)