Grampsch István, A-13 Biatorbágy

Grampsch István


Nem vagyok egy internet virtuóz, de szeptember dereka táján rá-rá kattintok a Szövetség honlapjára, remélve az orszá­gos eredmények megjelenését.
Magyar Kupa előzetes eredmények, rövidtáv csapat, 1. és 2. Grampsch Ist­ván szédületesen alacsony koefficienssel, majd még a 11., 16., és 19. csapat mellett is az ő neve olvasható. Az Ász galambok első ötvenében 7 db az övé.
Az igaz, hogy a Magyar Kupa értékelés a tagszövetségi eredményekre épül, annak belső erőviszonyait is tükrözi, de a 2. tag­szövetség (BII) tele van erős versenyzők­kel, ahol jelentős a konkurencia.
Egy éve készülök hozzá, most már nem halogatom tovább a látogatást, hiszen 1987-ben jártam nála utoljára. Vége a fia­talok versenyének, a magam háza táján is lazíthatok a szigorú napi programon. Elő­zetes egyeztetés után szeptember 24-ben állapodtunk meg.
A József  Attila út 15. porta ismerős, a kétszintes ház visszaköszön, de most nem a padlásra vettük az irányt galambnéző­ben, hanem a hátsó udvarba, ahol 20 éve épült fel egy monumentális, kétszintes ga­lamb palota. Túl közel a lakóházhoz, így alig tudom egyben befogni a fényképező gép lencséjébe. A homlokzat csupa volier, tele alaposan vedlő galambbal.
Végigjárjuk a dúcokat. Az első szinten kapott helyet a 40 pár tenyész galamb. Szeptember eleje óta külön vannak a ne­mek, napközben kizárva a mindkét dúc­rész elé szerelt volierbe.
Az emeleten két dúcrészben vannak a versenyzők 24-24 fészekfülkével, tehát 48 pár számára van hely. A nyári versenyek befejezése után ezek már csak a volierek­be mehetnek ki. Egy-egy fiatalt már felne­veltek, most a második pár tojáson ülnek, rövidesen ők is szétválasztásra kerülnek. A fészekfülkék, amelyek kétoldalt vannak elhelyezve, igen egyszerűek, könnyen ke­zelhetők, nagyon praktikusak.
Tovább haladva következik a fiatalok helye. Most ők a főszereplők, övék a tető és légtér, a napi trenírozás őket célozza. Érdekes megoldás, hogy nem csak a hom­lokzati kijárót használhatják, hanem a hát­só oldalon is kijárásuk van, tehát dúcré­szük kitölti az épület teljes, szélességét.
Az özvegy tojók részére szezonban a széles hátsó folyosón van dúcrész kialakít­va. Innét is van kijáró a hátsó falon, aminek versenyszezonban van szerepe a házkörüli tréningek bonyolításánál. A tojók, majd a hímek itt mennek ki, majd mindegyikük a versenydúcba érkezik vissza a homlokzati bejárón keresztül.
A dúcról még tudható, hogy a házhoz való közelség oka, hogy az alsó szint va­lamikor műhelynek készült, masszív tégla­fallal. A ráépítés fa szerkezetű, deszka borí­tással, amit kívülről 10 cm-es tőzeggyapot szigetelés fed, majd hullámlemez tesz időt­állóvá a teljes külső felületen. Az épület hossza 9 m, szélessége 3 m. A sok volier jelentőségét az adja, hogy egy-egy szezon befejezése után a kijárók bezáródnak, és a dúcok lakói csak a volierekben élvezhetik a szabad levegőt, és az áldott napsugarakat, kényszerkizárás formájában. A versenyzők gyakorlatilag csak április elején emelked­hetnek ismét a levegőbe. A dúcok padlója pozdorja, a páratartalom és hőmérséklet el­lenőrzésére mérőműszerek vannak felsze­relve. Szükség esetén a szellőző nyílások szabályozásával lehet az értékeken változ­tatni. Az épületet felülről cseréppel borított nyeregtető zárja.
A takarítás télen-nyáron naponta, sze­zonban napi kétszer. A teleltetett galamb­létszám 200 db körüli.
Fentiek tisztázása után került sor a tu­lajdonképpeni riportra, illetve beszélge­tésre zöld asztal mellett, egy pohár üdítő társaságában.

Beszélj az indulásról.
Bián születtem 1947-ben. Ötödikes, vagy hatodikos lehettem, amikor egyik osztálytársam talált egy sérült parlagi ga­lambot, és nekem ajándékozta. Édesapám, akinek különleges érzéke volt az asztalos munkákhoz is, azonnal hozzálátott egy kis dúc elkészítéséhez, ami aztán rövid időn belül benépesedett. Itt jegyzem meg, hogy szerencsés életem során apám támogatá­sát mindig és mindenben élvezhettem, így a galambászatomban is. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá hálás szívvel.
Néhány év múlva berepült hozzám egy posta fiatal, amiről kiderült, hogy Haász Feri bácsié. Valójában innét indult postaga­lambász pályafutásom. Mindenben patro­nált, általa ismertem meg Anker Alfi bácsit, hiszen gyakran vittem le őt kocsival Kapos­várra. Ekkor tájt lettem egyesületi tag is. Kis dúcomban a postáké lett a főszerep.

A folytatás, állományépítés?
Lassan bővült ismeretségi köröm a ga­lambászok táborában. Sokak mellett meg­ismerkedtem Horváth Karcsival, Gyerkó Tibivel, Ujházy Péterrel. Felépült jelen­legi kétszintes családi házunk, amelynek padlásterében modern dúcokat alakítot­tunk ki. Különleges galambokra vágytam, hiszen előttem volt a példa, hogy az a néhány tíz belga galamb, amely híres te­nyésztőktől bekerült az országba az ötve­nes-hatvanas években, milyen forradalmi változást hozott a magyar dúcok eredmé­nyességében.
1980-ban jártam először Belgiumban Rucz János és Ujházy Péter társaságában. Láthattam közelről a Devriendt, De Baere, Matterne, Desmet Matthys dúcokat és cso­dás galambjaikat. Nekem ezekből kellett.
A későbbiekben már önállóan vállal­koztam a belgiumi utazásra, akár évente többször is. Tolmácsot mindig vinnem kellett, mert sajnos nem beszélek egyet­len idegen nyelvet sem. Meg pénzt, mert nyugaton a nagy tenyésztők nem nagyon ismerik az ajándék galamb fogalmát.
Így aztán a nyolcvanas években dúco­mat kezdték benépesíteni a Devriendt, De Baere, Matthys, Van Belle galambok, de Gyerkók is, amikor ő először felszámolt, talán 1987-ben.
Ezek utódai sok kiváló eredményt produkáltak, főleg barátaimnál, mert én, munkám miatt nem tudtam azt a kezelést és gondoskodást biztosítani, ami a kiemel­kedő és tartós eredményekhez elengedhe­tetlenül szükséges.
Aztán Belgiumban is jöttek az új sztárok, így a kilencvenes években noteszomba új nevek, új címek kerültek. Néhány utamra Juhász Jenő barátom is elkísért. Például ketten összesen 11 db galambot hoztunk el a Houben dúcból, de más hírességek is terítéken voltak.
Jó kapcsolatba kerültem a német Toni Deignerrel. Ő már kint született, de szüleit a szomszédos Budaörsről telepítették ki 1946-ban. Ő nem beszél magyarul, én németül, így ha nincs tolmács a közelben, különleges tornamutatványokat láthat a külső szemlé­lő kommunikációnk során. Több galambot hoztam tőle, főleg a Maestro vonalból.
Aztán a kilencvenes évek végén kezdett formálódni jelenlegi állományom. Ekkor kerültem kapcsolatba Ad Schaerlaeckens­sel és van Breemennel, és náluk gyakran visszatérő vendég lettem. Galambjaik minősége, és mindaz amit tudásukból és tapasztalatukból átadtak, jelentősen befo­lyásolta mai nézeteimet és módszereimet az eredményes postagalambászattal kap­csolatban. Ezekhez a galambokhoz gya­korlatilag már csak Cees Schroevers neves holland versenyzőtől hoztam újabbakat három évvel ezelőtt. Nála Vandenabeele, Klak, Flor Engels madarai kombinálód­nak, nálam viszont ragyogó keresztező partnernek bizonyultak főleg a Schaerla­eckens galambokkal.
Meg kell említenem, hogy az utóbbi négy-öt évben Czékus János barátommal beszéljük meg, hogy mit hozzak be, és azt közösen finanszírozzuk.

Mai tenyész állományod?
Igen népes, összesen 40 párból áll. Nagyrészt Schaerlaeckens, ebből több mint tíz eredeti, közel tíz pedig Horváth Karcsitól az úgynevezett „régiekből”, il­letve az újakkal történt kombinációból.
Mondhatni igen jó kapcsolat van köztem és az „Öreg” között, többször jártam nála, és már két alkalommal besegítettem ked­velt magyarországi üdülése körülménye­inek rendezésébe. Így legjobb madaraitól is vásárolhatok fiatalt, talán jutányosabban, mint más halandó. Például van egy-egy hímem az Ace Fourtól (Pintér könyv 174. oldal) és fészek testvérétől, a 144-től is.
Hat-nyolc db van Breemen, ugyanennyi eredeti Schroevers. Kipróbáltam, illetve kipróbálom a Bosua, a Peter van de Mer­we és a Koopman galambokat is, amelye­kért nem kell külföldre utaznom, ugyanis hazai barátaimtól tudok tenyészanyagot beszerezni egy-egy kiváló példány for­májában. Csernák Jóska a Bosua forrás, Kancsár Feri pedig a másik két márkás dúcé. Kiváló versenyzőket nyertem ezek bekeresztezéséből.
A jövőt illetően már nem tervezem újabb galambok behozatalát, legalább is nem je­lentős számban. A kiöregedő, vagy kitett tenyészeket a versenydúcom legjobbjaiból szándékozom pótolni, akár azok 3 éves korától. Ekkor ugyanis a galamb már ruti­nos, nem olyan robbanékony, mint az éves, vagy kétéves madár, hajlamosabb a lazsá­lásra. Én ugyanis az egyéni díjakat, és nem a pontbajnokságot favorizálom.

A versenyzők felkészítése?
Rabszolgamunka, de az eredményesség megköveteli a kemény munkát.
Amikor 2008 elején friss nyugdíjas­ként eldöntöttem, hogy galambjaimból megpróbálom kihozni mindazokat a ké­pességeket, amiket eredeti gazdáik belé­jük tenyésztettek, hosszas konzultációba kezdtem Horváth Karcsival, akihez évti­zedes ismeretség, galambász barátság kö­tött. Ő is Schaerlaeckens galambokkal ért el minden elérhetőt. Főleg az érdekelt, mit tesz a díjképesség fokozása érdekében. Mindig bámultam nála azt a hihetetlen munkabírást, amit befektet az eredmé­nyesség érdekében. Tanácsai nagy részét megfogadtam.
Schaerlaeckens elmélete szerint az ered­ményességhez szinkronban kell lenni az alábbiaknak: 1./ a galambok minősége, 2./ a tenyésztő felkészültsége és elszántsága, 3./ tréning és motiváció. Ezekből a leg­gyengébb láncszem szintjén jelenik meg az adott időszakban a versenyeredmény.
Nos, én elfogadva ezt az elméletet is, két év óta, amióta nyugdíjas vagyok, a megfe­lelés érdekében munkálkodom. Le is fo­gyok 5-6 kilót áprilistól július végéig.
Az egész állományt egy időben állítom össze úgy március 15-20 körül. A ver­senyzők egy-egy fiatalt nevelnek. A máso­dik letojást megelőzendő, a nemeket szét­választom a fészekre hajtás megkezdése előtt. Váltakozva vannak a fiatalnál, a to­jók nappal, a hímek éjjel. Eközben indul a házkörüli tréning, majd a magam bonyolí­totta magán tréningek egészen Hegyesha­lomig. A 24-25 napos fiatalok leválasztása után beindul a teljes özvegység.
Ébresztő fél ötkor, kimennek a tojók. Ezekre nem kell figyelni, pár nap után si­mán lerepülik a másfél órájukat, én köz­ben kényelmesen kitakarítom a dúcokat. Füttyszóra bejönnek a tojók, kimennek a hímek. Ezeket bizony gyakran kell zász­lóval repülésre kényszeríteni, főleg az ele­jén a másfél óra érdekében. Amikor ezek is bejöttek, csak itató van előttük. Össze­szedem az összes versenyzőt, és minden áldott nap, kivéve a verseny napját, elvi­szem őket 20 km-re. Start egyszerre, majd száguldás haza, hogy a nemek minél ke­vesebbet legyenek együtt. Megjegyzem, hogy még sosem fordult elő, hogy meg­előztem volna madaraimat a hazaérkezés­sel. Gyorsan átrakom a tojókat a helyük­re, és megkapják a takarmányt. Máris fél tíz, a reggeli tortúra vége. Ez az időpont nálam törvény, bármilyen akadály adódik közben, a megelőző tennivalókat ehhez igazítom. Ezután normális idő esetén mind a tojók, mind a hímek két órára kikerülnek a volierekbe, majd a hímek fészekre lesz­nek zárva. Így a dúcokban teljes a nyuga­lom az esti másfél-másfél órás házkörüli tréning megkezdéséig. Ennek kezdete a hőmérséklettől függ, kánikula esetén nem ritka, hogy a hímek csak fél kilenckor kapnak bebocsájtást a helyükre.
A reggeli penzum még a gyűjtés napján is kötelező, de kosarazáskor a nemek már nem találkoznak. Úgy gondolom, hogy az alkalmazott módszer nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egy-egy 200-400 km-es ke­rületi versenyről gyakran 10-15 galamb egyszerre száll le, és rohamozza a bejá­rókat. Csak a díjakat értékelem, a bajnoki pontverseny számomra közömbös. Így előfordul, hogy kellemet­len időjárási előrejelzés esetén egyszerűen kihagyom a soron kö­vetkező versenyt, nem kockáztatom kedvenceimet.
Egyébként a takarmány körül nem csinálok nagy felhajtást, lényeg, hogy a keverék egészséges magokból álljon. Csak a ver­senyszezonban etetek kereskedelmi keveréket, kétfélét. A ver­seny napján, esetleg másnap délig energia dús diétás takarmányt adok, majd a hét többi napján jó minőségű verseny takarmányt, mindig közös etetőben. Ezenkívül egy szezonban elfogy 50 kg mogyoró, csak úgy méricskélés nélkül, a feltakarított padlóra szórva. Az év nagy részében magam keverem a takarmányt.
A fürdetésben nincs szigorú rendszer, szezonban négy-öt alka­lommal kapnak a versenyzők fürdő vizet. Tíz literhez teszek egy marék konyhasót, és kb. másfél deci étel ecetet.
A gyógyszerek, kegyszerek körüli felhajtáson csak mosolyogni tudok. Használok talán két szert a Vétek János féle kollekcióból, meg mindig van készenlétben Marquetant Karcsi szereiből, de ezek alkalmazásában nincs rendszeresség nálam. Vitamint heti egy alkalommal kapnak galambjaim.

Néhány kiemelkedő eredményed 2008-ból és 2009-ből:
Rövid és középtávú versenyekről és kerületi helyezésekről van szó.

3950 galambból:  1,2,3,4,5,6,7,8,9,10
3870 galambból:  2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,12,13,14,15,16,17, ...34-ig
3621 galambból:  2,3,4,5,6,9,10,11
3535 galambból:  1,2,3,4,5,6,7,8,9,10
1264 galambból:  1,2,3,4,5,6,10,12
1402 galambból:  1,2,3,4,5,6,10,11,13,14,16,17,18
3870 galambból:  1,2,3,4,5,6,7,8,9,10
1276 galambból:  1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,12,13,14,15,16
2196 galambból:  7,12,13,14
3600 galambból:  1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,12,13,14,16
1760 galambból:  1,9
2100 galambból:  1,2,3,4,5,6,7,10,11,12
1462 galambból:  5,6,7,8,9,10,11,17,18
1377 galambból:  6,7,8,10,11,12,13,14,16,18,19,20
1632 galambból:  1,2,4,5,6,9
1220 galambból:  1,2,3,4,5,6,7,8,9,11,14,18,20

Most nézzük meg annak az említett 7 db rövidtávú ász ga­lambnak a származását:

11./ 07-02-51442 T Apja: 04-139350 kh (P van de Merwe)
Anyja: NL-97-1220568 kt (Breemen)
15./ 07-02-51394 T Apja: NL-03-1287714 kh (Schaerlaeckens)
Anyja: NL- 06-1127278 kt (Schroevers)
22./ 07-02-51359 H Apja: 05-35667 kh (Schaerlaeckens)
Anyja: 02-92639 sktat (Bosua)
24./ 08-02-66161 H Apja: NL-03-1287714 kh (Schaerlaeckens)
Anyja:07-51499 kkt (Scharlaeckens x Borgmans)
29./ 08-05-61448 T Apja: 05-35667 kh (Schaerlaeckens)
Anyja: NL-97-1220568 kt (Breemen)
39./ 08-02-66173 H Apja:05-133653 kh (P van de Merwe)
Anyja: 02-73121 kcst (Koopman)
50./ 08-02-66170 T Apja: 07-88285 kh (Breemen x Koopman)
Anyja: 06-33687 kcst (Schaerlaeckens x Breemen)


A sorszámok az országos listán értendők. A tojók fölénye szem­betűnő.

A fiataljaidról:
Az A13 eredetileg Budaörsön alakult, sok „reprezentatív” tag­gal. Gyűjtési nehézségek miatt két évet töltöttünk Szárai Tibi törökbálinti telepén, majd 2008-ban Biatorbágyra „költöztünk” A gyűjtések, órabontások lebonyolítására kaptunk egy normális helyiséget az önkormányzattól, ősztől tavaszig pedig havonta egy­szer a művelődési házban tudunk összejönni.
Évente 120-140 fiatalt engedek ki saját részre. Ezek a főverse­nyek ideje alatt többnyire a dúcban tartózkodnak. Csak korlátozott szabadságot kapnak, hogy szokják a tetőt és a környéket és kezd­jenek falkázni. Számukra a kemény terhelés a főversenyek befe­jeztével indul, amikor az öreg versenyzők számára bezárulnak a kijárók. Számukra is kötelezővé válik a reggeli és esti másfél órás házkörüli tréning. A fiatalok versenyén évek óta nem veszek részt, főleg azért, mert a galambok állapota nincs szinkronban a 200-300 km-es terheléssel. Akkor még a szállító kocsiban fennálló fertőzés veszélyről nem is beszéltem.
Nyolc-tíz magán tréninget adok a teljes csapatnak, úgy szeptember végéig bezárólag. Az utolsó 3-4 feleresztés Hegyes­halomból történik, ami nekem 150 km. Ez ugyan fárasztó és költ­séges módszer, de magam választom ki a napot és az órát hozzá, így a felesleges kockázatok jobban elkerülhetők. Ezek a fiatalok éves korukban problémamentesen repülik a díjakat, pedig a gya­korló utakat tavasszal is magam bonyolítom, és csak az első ver­senynél csatlakozom a kerülethez.

Néhány szót az egyesületről:
21-en vagyunk, 16-17 fő a rendszeres röptetőnk. A BII tagszö­vetség egyik erős egyesületének számítunk. El ne felejtsem mon­dani, én vagyok az egyesület elnöke, és szívesen járunk össze, mert jó közösséget alkotunk.

Zárszó: Hiszem, hogy az utóbbi két év eredményeinek együtt örültek volna velem azok, akik ma már nincsenek mellettem, de éveken keresztül támogattak, és közel álltak hozzám. Eredmé­nyeimet, és ennek a riportnak a sorait az ő emléküknek ajánlom: Édesapámnak, Haász Feri bácsinak, Balaton Laci bácsinak, Ju­hász Jenőnek, Malina Ferinek. Emléküket kegyelettel őrzöm.

Ez utóbbi ajánláshoz nincs mit hozzátennem. Szép befejezés. Én a további évekhez jó egészséget és még számtalan sikert kívánok.

Tamás István

Köszönjük Grampsch István és Tamás István hozzájárulását, valamint Kakas Tímea technikai segítségét!